Intenzív hét

Tegnap elkezdődött az idei ún. intenzív hetünk, amit a Schola cink és a harsona osztálya minden évben megtart. A lényeg hogy énekesekkel kiegészülve egy hét alatt betanulunk egy koncertre való anyagot, amit pénteken elő is adunk. Örömmel láttam hogy a beosztás szerint majdnem minden műben szerepelek, bár az első két nap során kiderült hogy ez nem biztos hogy túl szórakoztató, mármint ennyit próbálni. Ma igazából volt kb. másfél óra szünetem 10.30 és este fél 10 között, ez gyakorlatilag el is telt evéssel és annak beszerzésével. Ráadásul már nyolckor vége lett volna a próbának, de lesz szombaton egy másik koncert is és arra is próbálnunk kellett. Mindegy nem panaszkodom végülis ezért vagyok itt.

Nagyon szép program lesz, van pár ismeretlenebb szerző/mű a műsorban, de jó zenék nagyon. Általában 8 és a fölötti szólamszámú vokális művek, legtöbbször az első kórust énekesek és mellé hangszeresek a többi kórust pedig (van pl. egy négykórusos mű is) egy énekes és hangszeresek alkotják, hihetelen élmény így játszani. Kiegészítésnek persze a biztonság kedvéért van még három Gabrieli Canzona is a programban (mindegyik 10 szólamnál többel rendelkezik). A program ITT található.

Jah és a legkeményebb, a tanárbácsim Rióban ragadt a vulkán miatt. Nem tudom hogy sajnáljam vagy irigyeljem...

Ének tanárnénim

Ének tanárnénim nagyon jó fej, már hatvan felett jár, de nem egy megszokott nagymama típus. Elég nagyra nyílt a szemem amikor elkezdett az új Massive Attack lemezről áradozni, hogy milyen jól sikerült, vagy amikor az általa nekem ajándékozott scannerben egy nevére kiállított AC/DC jegy figyelt. Ma megkérdeztem tőle hogy ő hová valósi pontosan, azt sejtettem hogy amerikai, de mégis közelebbről honnan. A kérdésre lesütötte a szemét és szégyenteljesen mondta:

-Las Vegas

(és szerintem tényleg szégyenli... )

Hazaút és első nap újra Bázelben

Megmondom őszintén nem sok kedvem volt útra kelni, és még a rossz idő is rárakott pár lapáttal a dologra, de nem volt mit tenni, elindultam (itt is megköszönném Álmos segítségét, ha nem visz ki kocsival a vonathoz, nem tudom mit csináltam volna). Direkt nem fekvőhelyes kocsira vettem jegyet, mert legutóbb borzasztóan éresztem magam, és bár eddig ketten vagy hárman voltunk maximum egy ülőhelyes fülkében, most sikerült kifognom, öten voltunk. Az alvás közbeni "felrakom-a-szembelévő-üres-helyre-a-lábamat" technika tehát kivitelezhetetlen volt. Az utazótársak közül ketten végigdumálták az utat, és még csak nem is suttogási hangerőn, így szinte tényleg lehetetlen volt az alvás. Azért pár órát sikerült aludni, a külső zajokat jelentősen redukáló csoda fülhallgatóm segítségével, bár kb. félóránként arra ébredtem hogy valamim úgy elzsibbadt hogy nem is érzem. Mindegy túléltem. Most szerencsére nem késtünk így 8:30-ra már Bázelben is voltam. Haza jöttem lepakoltam, zuhanyzás, hajmosás stb. majd irány a suli. Két óra között elugrottam a színházba ahol méretet vettek a kösztümömhöz. Jah, úgy néz ki hogy a kórust kétfelé fogják osztani, az egyikben mindenki férfiruhában lesz a másikban pedig női ruhában, és természetesen nem nemek szerint lesz a kettéosztás. Elnéztem Áronhoz is, Krisztián is odaugrott jól kitárgyaltuk a választásokat, majd megint suli, kis gyakorlás, majd este hatkor Alta Capella "tanszaki". Elég érdekes volt, bár már a fáradságtól sajnos fájt a fejem, és ez a zene sajnos nem éppen ellenszer rá. Utána Petiék elhívtak a modern harsonásokkal vacsizni, Peti főzött, leveles tésztába csomagolt pestos-cukkinis-padlizsános-fetasajtos kaja volt, nagyon finom volt, bár lehet hogy csak az előzőleg általam fejfájás csillapítóként "bevett" három feles pálinka által. Sajnos nem bírtam sokáig, már ott elaludtam, majd amikor mindenki útnak indult, én is hazafelé vettem az irányt, kb. 2 órakor hajtottam immár itthon álomra a fejemet.

(akit esetleg érdekelnek az Alta Capella koncert képei az ERRE keresgéljen, a képeket a még Magyarországon beszerzett csecse Canon Powershot A 1100 IS típusú gépecskémmel készültek)