2010. november 11., csütörtök
iPhone
Elég hosszú idő volt mire kezembe kaptam (boltban azt mondták 3 hét lesz mire megjön, inkább megrendeltem neten, mert ilyet is lehet, és tök hamar meg is jött volna ha a kedves szolgáltató nem b..ssza el a címzést, na mindegy). A lényeg hogy két hete csütörtök este megkaptam a levelet hogy sikertelen kézbesítési kísérletet követően másnap reggel nyolckor a legközelebbi postafiókban személyesen átvehetem. Reggel 8:05-kor már ott voltam (ha gyakorolni kell sose tudok mondjuk 7-kor felkelni, de most ment). Hazaérve boldogan vettem ki a csomagból a kis csomagot, mohón rávetettem magam, előszedem, bekapcsolom, és kiírja hogy csatlakoztassan iTunes-hoz. Ez nem is lenne gond, de Ubuntura nincs iTunes, keresgéltem, de nem találtam megfelelő megoldást. Windowsom persze nem volt, akkor telepítés, de 10-kor órám volt. Okés órák, aztán haza, olyan 4 körül, win telepítés, szinkronizálás (vagy mi) aztán heppiség.
Az elmúlt két hét alatt szerencsére 99 százalékban pozitív tapasztalataim voltak kis készülékemmel, hihetetlen jó érzés egy készülékkel mp3-at hallgatni (bár a 8 giga hamar elfogyott, pedig csak épp hogy szemezgettem), e-mailt nézegetni (automatikusan kapcsolódik wi-fi-re ha van a közelben kapcsolat, de a 3G-s internet használat is benne van az előfizetésbe), skype-olni (ráadásul tényleg úgy mintha telefonálnék), könyveket olvasni (van nagyon jó kis program rá, és akármit rá lehet tölteni amit az ember interneten talál), valamint haláli programok vannak rá (nagyon hasznos lehet a WC finder, mely helyzetünket bemérve mutatja a közelben található nyilvános wc-ket, vagy az amennyire haszontalan annyira vicces buborék pattogtató kis alkalmazás) valamint hasznosak is (hangológép, metronóm), meg persze játékok (Plants vs. Zombies természetesen már le lett töltve), így szinte az egész napot el lehet vele bütykörészni.
Itt Svájcban minden postán és nagyobb abc-ben lehet iTunes-os feltöltő/ajándékkártyát kapni, sutty lehuzzák, az ember kifizeti (30, 50 valamint 100 frankos címletekben kapható), bepötyögi a kódot és már indulhat is a vásárolgatás. Én csak egy 30 frankosba ruháztam bele, természetesen hogy megvehessem a hangológép-programot, de hát mivel maradt még kredit rendesen, csak lejött egy-két játék és szám is (hihetlen élmény volt simán megvenni egy Hiperkarma számot [Dob+basszus]), dehát ez ezzel jár.
Egy két apróság van ami azért kellemetlem, szerintem a beállítások nem túl aprólékosak (szerintem nem nagyon bíznak a felhasználóban), a használati utasítás sem túl konkrét (még a mai napig is vannak olyan dolgok amit egyszerűen nem tudok kideríteni), nem bír túl sokat az akksija (jó, telhetetlennek sem szeretnék tűnni, mert használom is rendesen, de minden este fel kell dugni töltőre), valamint a legkellemetlenebb hogy nem bírom Ubuntuval rendesen használni, a rendszer felismeri, rá is tudom másolni az adatokat, de a készüléken magán már nem használható az így átvitt adat (már nagyon sokat bütykörésztem, feéraktam már egy rakat dolgot, millió bejegyzést elolvastam de nem javult a helyzet), és elég fárasztó windowsra bejelentkezni hogy rátöltsön az ember valamit az iPhon-jára, de hát ez van.
Nagyon örülök a kis kütyünek, tök jó vele ellenni, és tényleg nem lehet megunni, de nagyon érdekes megfigyelni az alapvető különbséget az Apple cég és az Ubuntu (vagy az egész Linux) világa közötti különbségeket. Az apple egy nagyon csillivilli világot kínál, jól működik minden kompatibilis mindennel (már ha csak apple termékeink vannak), minden azzonnal elérhető, dizájnos, egységes satöbbi, de fizetni is kell mint a katonatiszt. Az Ubuntu egy sokkal több munkával járó, nem olyan egyszerű de jóval többarcú és teljesen más logika mentén járó világot kínál teljesen ingyen, hatalmas szabadsággal.
Most jelen pillanatban mint két világ a mindennapjaim része, kiváncsi vagyok melyik fog majd végül felülkerekedni (aztán lehet hogy mindkettő megmarad).
2010. október 11., hétfő
Bad Säckingen
A koncert után jutott idő a városka felfedezésére is, nagyon gyönyörű hely, és szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk. Nagyon szép a város közepén található Szent Fridolin székesegyház, valamint a Rajnán átívelő fedett fahíd. A legérdekesebb a legváratlanabb helyeken előbukkanó trombitást ábrázoló falfestmények, szobrok stb. amik az egész városban megtalálhatók. Megnéztük a trombitamúzeumot is természetesen, nagyon sok érdekes dolog található itt korai barokktrombitáktól Louis Armstrong egyik hangszeréig bezárólag (ez a hely a trombitások mekkája, nagy kár hogy nekünk harsonásoknak nincs ilyenünk).
Nagyon szép kis vasárnapot sikerült eltölteni Bad Säckingenben, ebben a méltatlanul ismeretlen kisvárosban.
Természetesen képek is készültek melyeket ITT lehet megtekinteni.
2010. szeptember 25., szombat
Első hét
Elötte este Ricardo tartott cink Abendessent, nagyon jó volt, olyan finom dolgok voltak hogy csak na, ittunk is rendesen, de én inkább ettem. Bár már éjfélre otthon voltam, azért nagyon jó kis hangulatos este volt.
A hét többi részében elég sokat voltam könyvtárban, kutatgattam sokat, a hétvégére már gótbetűben láttam mindent, de azért hasznos volt. Járok egy órára a zenetudományi intézetben is, ami Sebastian Virdung Musica getutscht (1511, Bázel) című művéről szól. Nagyon érdekes kis könyv, gyakorlatilag az első könyv ami részletesen foglalkozik a hangszerekkel, sok illusztrációval (a blog logójában található harsonaábrázolás ebben a könyvben található). Bár majd érdekes lesz elolvasni (néha elég olvashatatlan). Tegnap megvolt az első óra, hamar elment nagyon érdekes volt, kiváncsian várom a többit is.
Ja, múltkor írtam viccesen hogy még nem vitt el az adóhatóság, hát másnap megjöttek az adópapírjaim. Szerencsére nem büntetés vagy ilyesmi, "csak" ki kell majd töltenem...
2010. szeptember 20., hétfő
Hazaút
Az út a jó szórakozás ellenére elég lassan telt, bár szerencsére nem kaptunk ki nagyobb dugókat, és senkit sem kellett a világ végére elfuvarozni. Pontosan éjfélkor szálltam ki a kocsiból, szerencsére meg volt ágyazva, így a levelek gyors átnézése (még mindig nem akar elvinni az adóhivatal :D ) után bedőltem az ágyba.
2010. június 25., péntek
Claire és Nate diplomakoncertje
A koncert után természetesen sörözés volt, mely több tanulsággal is szolgált, példáúl hogy bázelben halban is mérnek sört (persze csak hal alakú kancsóban, de az két literes), valamint hogy barokkharsonán is lehet jól jazzt játszani (nem én voltam!).
PS.: Elvileg lkészült hang- és képfelvétel, ha eljut hozzám is a link kiposztolom ide
2010. június 6., vasárnap
2010 Úrnapja, amit talán sosem fogok elfelejteni...
Csütörtökön volt egy haknim, Konstanz-ban kellett játszanom egy Úrnapi körmeneten (Németországban hivatalos ünnepnap). Semmi extra, egy óra menetelgetés, közben meg korálok játszogatása 150 euróért. A dolog ott kezdett vicces lenni, hogy 6.37-kor indult a vonat. Gond nélkül felkeltem, mindent kiszámoltam, neten megnéztem mikor indul a villamos, át kellet szállnom, de a program szépen kiírta mit hogyan kell csinálnom. Ennyire még sohasem voltam nyugodt mint most, mindent jól kiszámoltam. Mit sem gondolva baktatok ki az megállóba, erre látom hogy már jön a villamos, két perccel előbb ott volt mint ahogy kellett volna. Elértem azzal nem volt semmi gond, jegyvételre viszont esélyem se volt. Ennek nem örültem annyira mivel az 1-es villamossal kellet mennem, és eddig csak ezen találkoztam ellenőrrel, volt hogy este fél kilenckor, volt hogy vasárnap délután. Szerencsére nem volt probléma, leszálltam azon a megállón ahol a netes menetrend mutatta. Két percem volt a másik villamosig, gyorsan megnéztem hány megálló van még a végcélig, mert ha csak egy-kettő bevállalom bliccelésre. Öt megálló volt, mondom azt nem. 2.20 frank a jegy, pont volt nálam annyi apró (sőt még 40 rappen pluszba is), mindegy, már ki volt számolva előzőleg a 2.20, természetesen 10-esek, 20-asok és félfrankosok formájában, így kellett egy kis idő. Kezdem dobálni, látom hogy jön a villamos, belehúztam. Mire az utolsó pénzérmét is beledobtam már mellettem állt a villamos, de szerencsére úgy hogy pont meg tudtam nyomni az ajtónyitó gombot, és már csak arra kellet várnom hogy az automata kiadja a jegyemet. Nem adta ki, nézem mi a gond, 10 rappen hiányzik, na mondom bazmeg elszámoltam magam... Jó pénztárca elő, 20 rappen kivesz, bedob, villamosajtó becsukódik, elmegy, szentségelek, automata kiadja a jegyet meg 20 RAPPENT... tehát mégsem számoltam el, csak az utolsó 10 rappenes valahol elakadt az automatában. Jó ekkor már picit ideges voltam, megnéztem hogy hogy is közlekedik ez a 21-es, amire át kellet volna szállnom. Kiderült hogy abból a megállóból indul, amelyiken az 1-essel elindultam csak két perccel későbbv. Tehát ha nem a netes útmutatók követem, akkor szépen kiértem volna akkor amikor kiértem, szépen beszórtam volna a pénzt, és simán, lazán a 21-essel végigutazom... A dologban egyetlen szerencsém volt, hogy tudtam bármi megtörténhet, és volt még egy vésztervem is, a sráccal akivel utaztam ugyanis azt beszéltük meg hogy 6 óra 20 és 25 között találkozunk. A netes rend szerint volt egy lehetőség amivel 6.23-ra érek ki meg egy amivel 6.16-ra, de gondoltam hogy akkor a korábbival inkább. Szerencsére, így vártam egy másik villamost és 6.26-kor kezet fogtam a sráccal a megbeszélt helyen (mondanom se kell sehol sem volt ellenőr, így nyugodtan végigutazhattam volna akár jegy nélkül is. A dolog tanulsága talán az, ha valamibe csak belesz.rni van esélyünk, akkor azt tegyük csak végig következetesen, ne szórakozzunk feleslegesen, mert általában a végeredmény ugyanaz lesz, és csak az életnek adunk több esélyt hogy megtréfálhasson bennünket).
Na, a történet itt nem ért véget, 6.37-kor felszálltunk a vonatra, és egy óra utazás után felhívták a srácot akivel utaztam hogy elmarad az egész a rossz idő miatt (jó ebben még az volt a jó, hogy tudtuk előre hogy ez megtörténhet, mivel az esemény szervező emberek csak 7.30-kor tudtak összeülni és megtárgyalni a körmenet sorsát, és mivel addig végig rossz idő volt, belekalkuláltuk mi is ezt az opciót, a 150 eurót meg ennek ellenére is megkaptuk, így volt leszervezve). Na akkor le a vonatról, és vissza Bázelbe. A Bázelbe tartó vonat természetesen az orrunk elött ment el, ugyanis Murphy törvénye szerint az a Bázelből és a Bázelbe tartó vonatok óránként közlekednek és itt abban a kis utolsó semmi településen találkoznak. Jó volt egy óránk a világhírű Erzingenben, reggel fél nyolckor, ünnepnapon és szar időben. Juhú... Álldigáltunk picit majd neki indultunk a falunak, találtunk egy pékséget/kávézót szerencsére ami nyolckor kinyitott, megettünk egy sütit, visszaindultunk a vonatállomásra és az addig tartó öt perces úton sikeresen szarrááztunk. Mindegy felszáltunk a vonatra, aludtunk egyet. 10-re bent voltam a suliba, indulhatott a nap.
Azért a dologot pár dolog enyhítette, pl. azt hogy elmaradhat, arra fel voltunk készülve, valamint a pénzt megkaptam mindenképp, plusz azt mondták hogy mivel ez most nem jött össze majd egy "richtige" haknit azért kapni fogok valamikor, de azért nem semmi reggel volt az biztos.
2010. május 29., szombat
Aszittem Svájcban nincs ilyen...
Az SF videója
A Basler Zeitung cikke
Nem hittem volna hogy Svájcban megeshet ilyen, de úgy látszik igen, elég nagy kár, ez még otthon is durva lenne....
2010. május 20., csütörtök
Cavalli: Calisto
Az opera a Schola és a színház közös projektje, az összes kórista Scholás, így kerülhettem be én is.
A mű 1651-ben készült, Velencében. A történet dióhéjban:
Calisto nimfa, Diána istennő szolgája elhagyottan bolyong a felégetett erdőben, Jupiter Ámor nyilától eltalálva szerelemre lobban iránta. Forrást fakaszt, majd bemutatkozik és feltárja szerelmét, Calisto azonban elutasítja, mondván hogy ő csakis Diánát szolgálja (ekkor hangzik el áriája melyben arról énekel hogy szüzen fog meghalni, a próbákon volt hogy elröhögte magát az énekesnő). Jupiter nem tudja mi legyen, kísérője Merkúr előáll egy tervvel, Jupiter adja ki magát Diánának és Calisto azt fogja tenni amit csak akar. Megtörténik az álcázás, Calisto elhiszi hogy Diánát látja, és követi őt az erdőbe édes csókokkal. Közben előjön Endimione aki halálosan szerelmes Diánába, Diána viszontszeretné de nem teheti mert mégiscsak istennő. Előkerül Calisto, bódultan a sok "vidám erdőben futkosástól", és az ott lévő igazi Diánához fut, hogy "ugye milyen jó volt?". Diána persze egy szót sem ért, el is zavarja Calistot. Közben Linfea Diána kísérője iszik a Jupiter által fakasztott forrásból, és arról énekel hogy miért nem talál magának férfit. Erre felajánlkozik Satirino (aki egy szatír, és a szó ókori értelmében), hogy az szőre olyan selymes hogy párna sem kell hozzá (érted mert hogy...). Linfea persze elküldi. Előkerül még két szatír, az egyik szintén Ámor nyilának hatására halálosan szerelmes lesz Diánába. A másik kettő próbálja csillapítani, de nem sok sikerrel. Megjelenik Juno, Jupiter felesége, érzi hogy férje megint rosszban sántikál, meghallja Calisto panaszos énekét, aki nem érti hogy Diána hogyhogy először csókokkal halmozza el, utána meg egyszerűen elzavarja. Juno hallgatózik, majd kifaggatja a nimfát. Persze hamar leesik neki hogy mi is történt valójában. Erre megjelenik Jupiter még mindig álcában, Calisto örül neki, Juno már kevésbe, megpróbálja leleplezni az álcát. Endimione meglátja Jupitert, és mivel azt hiszi hogy szerelme az, egyből odarohan hozzá, Jupiter nem igazán örül a szerelmes ifjú közeledésének. Közben megérkeznek a szatírok, összekötözik Endimionét és "Diánát", Merkúr kimenti Jupitert a kínos helyzetből, elmenekülnek. A szatírok elbánnak Endimionéval. Juno fúriákat szabadít Calistora, hogy megbüntesse a Jupiterrel elkövetett dolgaiért. A fúriák medvévé változtatják Calistot, majd rávetik magukat. Jupiter és Merkúr az utolsó pillantban zavarja el a fúriákat, Calisto alig él. Jupiter megígéri hogy szenvedéseiért cserébe csillaggá változtatja. Diána is észreveszi megkínzott szerelmét, beteljesítik szerelmüket. Énekelegyet a kórus hogy milyen szépek a csillagok, ahová Calisto kerülni fog, majd Calisto felmegy medveruhában a színpadra, Ámor sajnálóan átöleli, és Di End*
Amint látható nem semmi történet, nem hiába három és fél órás az előadás. A rendezés modern, mindenki magassarkúban, farmerben meg leopárdmintában mászkál. Az alapvető koncepció az az hogy a nemek közti örök különbséget (jelen esetben harcot) a rendezésbe is beleviszik. Az egész nézőtér két részre van osztva, a rendes nézőtéren ülnek a nők a színpad mögött felépítetten pedig a férfiak (minden nézőt belépéskor a nemének megfelelő térfélre irányítanak), a színpad maga tulajdonképpen csak egy 3 méteres pódium ahol a két fél tagjai találkoznak. Mindkét oldalon külön zenekar (a zenei rész historikusan van előadva, rengeteg hangszerrel, ha jól számoltam a következőkkel: négy hegedű, két cink, két furulya, egy dulcián /régi fagott/ három gamba /az egyik néha lironéra vált/ cselló, bőgő, két chitarrone, két teorba /akik barokkgitárra váltanak néha/ két hárfa, négy csemballó plusz egy orgona /persze csak egy kicsi faorgona/, mindez persze a két zenekarban elosztva, ja és az Ámort játszó lány furulyázik, orgonál és hegedül a színpadon) foglal helyet, a női szereplőket a női oldal zenekara kíséri és megfordítva. Minden szereplő a nézőtéren foglal helyet, onnan mennek fel a színpadra. Természetesen mindkét oldalon két teljes kórus foglal helyet, így lehet az hogy nekem női ruhában kell négy előadáson énekelnem. Megmondom őszintén először nem túlzottan örültem az ötletnek először (sőt még másodszorra sem), de mikor felgördült a függöny, megértettem mire ment ki az egész játék. Nagyon durva élmény volt, a gyanútlan nézők csak ültek ott, látták a zenekart meg a függönyt a színpadon, és egyszer csak huss, függüny fel, és ott van a két meglepett és döbbent nézőtérfél. Amúgy az egész mű tele van jó ötletekkel, és szerencsére nagyon komikusnak veszi az egész történetet. Ha valaki halálosan szerelmes lesz, a többiek csak nevetnek rajta vagy csóválják a fejüket, a Diánának beöltözött Jupiter nagyon jól meg van csinálva. A szerepet éneklő olasz basszista (először azt hittem hogy valami orosz birkozó, tehát nem kis alkat) amikor berobog női ruhában, magassarkúban, és elkezd falzettban énekelni, az feledhetetlen. A csupaszőr szatírok és nagyon jók, főleg hogy Satyrinot egy lány játssza, és mivel Linfeát meg fiú, kettősük nagyon-nagyon vicces. Van úgy hogy Linfea elküldi a karmestert a csemballótol, és lekíséri magát, a karmester még értetlenül és fejcsóválva végighallgatja azt. Hasonló gegek tucatjai vannak a darabban elrejtve és néha véletlenül nagyon vicces dolgok történnek, például a tegnapi (második) nyilvános főpróbán Calisto beleült a férfioldalon ülő egyik gyanútlan néző ölébe (természetesen rendezés szerint, csak a néző személye volt véletlen), erre az elöttem ülő idős hölgy hangosan megköszörülte a torkát (de jó hangosan), és mivel hogy az ártatlan férfi akinek az ölében Calisto csücsült hasonló korú volt, valószínüleg a "negróra-szoruló" hölgy férhe lehetett.
Konklúzió: Az elején nagyon sok stresszel indult a dolog, sok próba volt, és többször volt olyan hogy odamentem és két óra semmittevés után mondták hogy ma igazából nem is kell a kórus. Ilyenek után nem voltam túl boldog és egyszer-kétszer a pokolba kívántam az egészet, valamint ez a női ruha dolog sem tetszett annyira (mondjuk most sem tetszik, inkább csak megszoktam). A hétfői főpróba amin rendesen közönség is volt, annyira jó volt hogy igazából megtetszett a dolog, végre megláthattuk a munka eredményét és az szerintem mindenki tetszését elnyerte. Így bár egy-két héttel ezelőtt még utáltam ezt az egészet, mostanra inkább szerencsésnek érzem magamat hogy részt vehetek ebben a produkcióban (az meg hogy pénzt is kapok érte már csak igazán hab a tortán).
Ja és a lényeg, Ádámka női ruhában:
ITTEN
2010. április 21., szerda
Intenzív hét
2010. április 14., szerda
Ének tanárnénim
Hazaút és első nap újra Bázelben
Megmondom őszintén nem sok kedvem volt útra kelni, és még a rossz idő is rárakott pár lapáttal a dologra, de nem volt mit tenni, elindultam (itt is megköszönném Álmos segítségét, ha nem visz ki kocsival a vonathoz, nem tudom mit csináltam volna). Direkt nem fekvőhelyes kocsira vettem jegyet, mert legutóbb borzasztóan éresztem magam, és bár eddig ketten vagy hárman voltunk maximum egy ülőhelyes fülkében, most sikerült kifognom, öten voltunk. Az alvás közbeni "felrakom-a-szembelévő-üres-helyre-a-lábamat" technika tehát kivitelezhetetlen volt. Az utazótársak közül ketten végigdumálták az utat, és még csak nem is suttogási hangerőn, így szinte tényleg lehetetlen volt az alvás. Azért pár órát sikerült aludni, a külső zajokat jelentősen redukáló csoda fülhallgatóm segítségével, bár kb. félóránként arra ébredtem hogy valamim úgy elzsibbadt hogy nem is érzem. Mindegy túléltem. Most szerencsére nem késtünk így 8:30-ra már Bázelben is voltam. Haza jöttem lepakoltam, zuhanyzás, hajmosás stb. majd irány a suli. Két óra között elugrottam a színházba ahol méretet vettek a kösztümömhöz. Jah, úgy néz ki hogy a kórust kétfelé fogják osztani, az egyikben mindenki férfiruhában lesz a másikban pedig női ruhában, és természetesen nem nemek szerint lesz a kettéosztás. Elnéztem Áronhoz is, Krisztián is odaugrott jól kitárgyaltuk a választásokat, majd megint suli, kis gyakorlás, majd este hatkor Alta Capella "tanszaki". Elég érdekes volt, bár már a fáradságtól sajnos fájt a fejem, és ez a zene sajnos nem éppen ellenszer rá. Utána Petiék elhívtak a modern harsonásokkal vacsizni, Peti főzött, leveles tésztába csomagolt pestos-cukkinis-padlizsános-fetasajtos kaja volt, nagyon finom volt, bár lehet hogy csak az előzőleg általam fejfájás csillapítóként "bevett" három feles pálinka által. Sajnos nem bírtam sokáig, már ott elaludtam, majd amikor mindenki útnak indult, én is hazafelé vettem az irányt, kb. 2 órakor hajtottam immár itthon álomra a fejemet.
(akit esetleg érdekelnek az Alta Capella koncert képei az ERRE keresgéljen, a képeket a még Magyarországon beszerzett csecse Canon Powershot A 1100 IS típusú gépecskémmel készültek)