Első hét

Eltelt az első hét, megvoltak az órabeosztások. Emlékszem tavaly mekkora sokk volt az első pár nap, most annyira egyszerű volt az egész. Egész jó órarendet tudtam összehozni, az órák java kedden és szerdán vannak, pénteken van még két óra, de azokra nem kell készülni, csak bent ülni, a hétfő és a csütörtök meg szabad. Bár ezen a héten még nem voltak órák (kettő kivételével) azért dolgosan és gyorsan telt el. Mivel most gyakorlatilag az egyetlen Bázelben élő Scholás harsonás maradtam a cink osztály csak rám számíthat. Mivel a tanáruk már az első héten jött, így volt dolgom nekem is. Már hétfőn próbáltunk, Ricardo az egyik cinkes srác egy Scarani szonátát (2 cink, harsona, BC) akar majd a Zulassung koncertjén játszani, ami novemberben lesz, így már most meg akarta mutatni a tanárnak. Nem mondom, van benne feladat nekem is, olyan futamok vannak benne, csak lestem. A másik mű egy Weckmann szonáta, ugyanolyan összeállításban, hát itt is van feladat, rendesen kell flexibilitás hozzá, van hogy befejez egy frázist, és a következő témát két oktávval feljebb hozza. Természetesen azért még pár fürgébb ritmus is színesíti a szólamomat. Megszenvedetem vele rendesen. Az óra csütörtökön volt, megmondom őszintén rendesen levert a víz, picit még be is ijedtem az elején, de hamar túlléptem a dolgon.
Elötte este Ricardo tartott cink Abendessent, nagyon jó volt, olyan finom dolgok voltak hogy csak na, ittunk is rendesen, de én inkább ettem. Bár már éjfélre otthon voltam, azért nagyon jó kis hangulatos este volt.
A hét többi részében elég sokat voltam könyvtárban, kutatgattam sokat, a hétvégére már gótbetűben láttam mindent, de azért hasznos volt. Járok egy órára a zenetudományi intézetben is, ami Sebastian Virdung Musica getutscht (1511, Bázel) című művéről szól. Nagyon érdekes kis könyv, gyakorlatilag az első könyv ami részletesen foglalkozik a hangszerekkel, sok illusztrációval (a blog logójában található harsonaábrázolás ebben a könyvben található). Bár majd érdekes lesz elolvasni (néha elég olvashatatlan). Tegnap megvolt az első óra, hamar elment nagyon érdekes volt, kiváncsian várom a többit is.
Ja, múltkor írtam viccesen hogy még nem vitt el az adóhatóság, hát másnap megjöttek az adópapírjaim. Szerencsére nem büntetés vagy ilyesmi, "csak" ki kell majd töltenem...

Hazaút

Tegnap eljött a búcsú ideje és nekivágtam az útnak. Szombaton esküvő/lagzin voltunk (nagyon jó volt ittunk ettünk rendesen), majd 4 óra alvás után kelés, pakolászás, ugyanis 9-re jött a kocsi amivel mentem. Nem mondom volt pár cuccom, 3 hangszer, egy nagytáska, hátizsák, notebook-táska, meg két szatyor tele mindenféle földi jóval. Négyen voltunk utasok, egy unokát látogató nagymama, egy munkát kereső fiatal srác, egy idősebb "művészúr" meg persze én. Az idősebb úrról nem hogy egy külön posztot, hanem egy külön blogot lehetne írni! Már amikor megláttam, tudtam hogy ez nem semmi út lesz. Őt vettük fel legutoljára, egy kis világvégi faluban tölti minden nyarát, és ő is tegnapra tervezte a nyár befejezését. Amikor előjött a kis házból a hetven feletti, ősz, hosszú hajú, szakállas, nagy arany fülbevalós ember, fekete A-HA fejkendővel, na az nem volt semmi pillanat. A nyitómondata se volt semmi, odajött a kocsihoz és megkérdezte: "Kell valakinek pisilni? Mert meg lehet nyugodtan öntözni a kertet!". Kapva-kaptam az alkalmon, ezzel betekintést is nyertem az udvarba, ahol aztán minden volt, de nem túl nagy rendben. Amikor beszállt jött az első sokk, hozta a kutyát. Szerencsére csak egy kis, nyugodt tacskó volt, és becsületére legyen mondva meg sem mukkant egész úton, csak ha már tényleg szüksége volt egy kis "pihenőre". A pár órás alvás megtette a hatását, épp hogy csak kókadoztam egész úton, de a bácsi gondosan kérdezgetett tőlem negyedóránként, nehogy elaludjak rendesen. Végignyomta az utat, de szerencsére inkább vicces volt, mint unalmas vagy követhetetlen. Röhögtünk jókat a sráccal aki mellettem ült.
Az út a jó szórakozás ellenére elég lassan telt, bár szerencsére nem kaptunk ki nagyobb dugókat, és senkit sem kellett a világ végére elfuvarozni. Pontosan éjfélkor szálltam ki a kocsiból, szerencsére meg volt ágyazva, így a levelek gyors átnézése (még mindig nem akar elvinni az adóhivatal :D ) után bedőltem az ágyba.