Buli

Jelen pillanatban a mosogatás fájdalmas pillanatai közé ékelve mintegy felüdülés képpen írom eme bejegyzést. Kitaláltam hogy az eddigi nagy hajtás végére egy bulit szervezek nálam, evés-ivás-zene-beszélgetés, ami kell. Szerencsére elég sokan tiszteletüket tették, tizen voltunk, amerikától japánig gyakorlatilag az egész világból. A menün magyar specialitásként paprikáskrumpli szerepelt, desszertként amerikai cookie-val (Steve csinálta, így tényleg amerikai volt). Italként az ünnepre való tekintettel 4 l forraltbort (Glühwein) készítettünk, melynek maradéka szolgál jelen pillanatban üzemanyagként a további mosogatáshoz. A nagy mennyiség ellenére szerencsére nagyobb baleset nélkül sikerült a paprikáskrumplit prezentálnom, és büszkeséggel kijelenthetem hogy egy falat sem maradt belőle (bár ebben lehet hogy nagy szerepet játszott az előtte elfogyasztott alkohol is). Meg mondom őszintén azért elég nagy stressz volt a dolgot összehozni, bevásárolni, elég lesz - nem lesz elég, főzés - sütés stb., de mikor a vacsora után végig néztem a nappaliban üldögélő és jóhangulatban beszélgető emberre, nagyon örültem hogy megcsináltam. Az este folyamán sok érdekes dolgot tapasztalhattunk meg - tudhattunk meg, pl. kiváló (bár elég erős 9,5 %-os) belga trappista sört kóstolhattunk, fény derült pár japán - magyar szókapcsolatra és a többi. Zárásként pár kép:

Igen, akarom őket látni...

Na vissza a mosogatáshoz

Rejtvény-kànon hétvége

A Schola egyik tanàrnöje szervezi az un. "Wer war...?" hétvégéket. Ilyenkor àltalàban faksimilékböl énekelünk egy szerzö életmüvéböl szemezgetve, vagy egy téma köré csoportositva, vendég elöadokkal és sok hàttér informàcioval. A December 6-7-ikei hétvégén a "Rätsel -Kanon", vagyis a rejtvény kànon volt teritéken, egy holland zenetudos hölgy segitségével, aki jelenleg egy témàba vàgo könyv megiràsàval foglalkozik. Elég érdekes volt, nem gondoltam volna hogy ennyi különbözö féle technika létezett a XVI. szàzadban amivel el vagy elrejtettek szolamokat egy màsik szolamban, vagy egy adott szolam adott ki egy màsik szolamot bizonyos szabàly/ok alapjà (visszafele olvasàs, tükör nézet stb.). Néha elég nehéz volt gyakorlatba àtülteni az elméletet, néha elég furcsàn is szolt, de akadtak nagyon szép momentumok is ezen a fàraszto de nagyon érdekes hétvégén.

Pàr kép:

Az egyik legdurvàbban kinézö kànon ami a hétvégén volt, neki sem mertünk àllni (ha jol emlékszem 6 szolamu)

Újból Cavalli

Tegnap kaptam egy e-mailt, melyben megkérdezták hogy van-e kedvem a bázeli színház opera-produkciójában énekelni, mivel az énektanárnénim engem ajánlott. Cavalli: La Calisto-járól van szó, természetesen csak kórusban kell énekelni, ráadásul elég nagyban (ha jól tudom nyolcan leszünk tenorok). Jövő május-júniusban lesznek az előadások, és a gázsi sem rossz. Természetesen azonnal igent mondtam. Hát most madarat lehetne fogatni velem!

Úgy látszik ez Cavlli év lesz számomra :D

SMS

Tegnap előtt kaptam egy SMS-t, egy számomra ismeretlen svájci számról:

"I will stop by but you dont need to cook more pasta"

(Be fogok ugrani (hozzád), de nem kell több "pasta"-t főznöd)

írtam neki h valószínűleg rossz számra küldte, erre jött a válasz:

"Sorry Adam. I wont stop by and you can cook as much pasta as you want"

(Bocsánat Adam. Nem fogok beugrani, és annyi "pasta"-t főzhetsz amennyit csak akarsz)

Mik vannak!

Na mindegy ez akkor még vicces volt....

Jazzacaglia

Nem rég volt egy elég érdekes koncert az akadémián (persze a bázelin :D ) a Jazz tanszék és a Schola közös koncertje, melynek aprópóját a reneszánsz-barokk zenében található basszusmenetek a jazz alaptémáival való hasonlósága adta. Szerencsére én is részt vehettem benne, íme az egyik nóta amiben szereplek:

Jazzacaglia - Schütz

(kb. 5:00)

akit érdekel az egész, megtalálja a többi linket a videó mellett, szerintem érdemes belehallgatni, nagyon jó kis koncert volt.

Fribourg

Nagy örömre a tegnapi napot Fribourg-ban kellett töltenem. Cavalli Missa Concertata-jában kell első harsonát fújnom, egy környékbeli amatőr kórust felkérésere. Én is meglepődtem hogy ily hamar haknihoz jutok, de ez legyem a legnagyobb problémám. 11.28-kor szépen vonatra szálltam és egy berni átszállással másfél óra alatt elértem Fribourg-t. Nagyon szép kisváros, kb. 38e lakossal (tehát picivel nagyobb mint pl. Szekszárd). Érdekessége hogy német- és francia-svájc határán van, tehát elvileg kétnyelvű, bár én csak a franciával találkoztam. Elég vicces volt hogy minden megvolt ami Bázelben, csak itt franciául. A Die Post itt La Poste, a Heisse Marroni Chaud Marroni stb. A legviccesebb az volt, amikor fizetéskor a kártyaleolvasó franciául kérte a kártyát, de amint beraktam a bázeli illetőségű kártyámat egyből átváltott németre. Próbáltunk kettőtöl egy három órát, egy jó hatlamas és alig hideg templomban (elég érdekes volt kabátban harsonázni, nem kivánom senkinek), 2-3 óras szünet, ekkor megpróbáltam a várost felfedezni. De nem jött össze teljesen, ugyanis jött a köd. De még hogy, ha nem látom nem hiszem el, egyik pillanatról a másikra behömpölygött a városba, hihetetlen volt. Vissza hétre a templomba, még próba, majd haza, éjfélre már itthon is voltam. Ma még egy koncert ugyanitt, holnap Zürichben, és meg is volt a hétvége.

Képeket is csináltam, tessék csak tessék:

Igen, látni akarom a fantasztikus képeket Fribourgról!

Második bejegyzés

Az első nap egyedül Bázelben:

Szeptember 14.

Reggel irány Bázel, albi, Claire már az 5 órás vonattal elindult, a hely már szabad volt. Könnyektől sem mentes búcsúzás, integetés az erkélyről, majd magamramaradás.

Nekiálltam pakolni, jó program volt mit ne mondjak. A konyha gyakorlatilag teljesen felszerelve, kenyérsütőn és palacsintasütőn kívül gyakorlatilag nem kellett volna semmit sem hoznom. A rengeteg kaja elpakolása is remek móka volt, jutott a konyhaszekrénybe, de még a ruhásszekrénybe is. Mire kipakolásztam dél is lett, ebéd majd be a suliba. Neki álltam gyalog, mondon nem lehet messze, úgy kábéra sejtettem mennyi. Hát rosszul emlékeztem, félórás séta az albiból a suli, két hangszerrel ez elég fárasztó volt. Mindegy, mondom benézek a kávézóba, az első ember akit meglátok Peti (akit az egész nyár folyamán nem tudtam elérni, se telefonon, se e-mail-en se sehogy, már rendesen aggódtam), aki nagy mosollyal integetett az egyik asztaltól. Megmondom őszintén, megkönnyebültem hogy megvan és hogy ismerős arcot láthatok.

Beiratkozás, titkárság. Nagyon rendesek voltak, mosolygott mindenki, pedig elég nagy tömeg volt. 10 perc alatt végeztem is, leadtam a fényképet a diákigazolványhoz, bemutattam a szükséges iratokat, valami matricát ragasztottak az érettségimbe, adtak egy kék lapot amire az óráim voltak felirva aztán ennyi.

Scholás füzetet is vettem magamhoz benne minden szükséges infoval. Vagyis hát csak majdnem minden szükségessel, ugyanis mikor nekiálltam kikeresgetni hogy melyik órám mikor lesz mindenhol csak ennyi állt "siehe Informationsbrett", vagyis lásd majd a faliújságon. Na én odamentem vetettem rá egy pillantást erre a dologra és annyira elborzadtam hogy csak másnap mertem újból odamerészkedni. Képzeljünk el egy 3x1 méteres falat amely tele van aggatva géppel vagy kézzel írt egymás hegyén-hátán felaggatott papírokkal amelyet kb. 20 ember próbál elemezni egy időben. Mondtam köszönöm ezt most nem.

Petit megkerestem, kiderült hogy könyvtár megnyitó van, és fogadással kedveskednek minden érdeklődönek. Egyből odamentünk, ekkor lehettem csak a világhíres svájci "szegénység" szemtanúja. Hatalmas sajtok fatálon, kis falatkák minden elképzelhető összeállításban, a kedvencem a spenótos lazac volt, de találtunk borjúszeleteket tonhalmártásban is. Aztán perszte a borokat kezdtük el kosólgatni, annyit elmondanék azért hogy a svájci bor nem véletlenül nem világhíres. Mi azért hamar felülemelkedtünk ezen az apró problémán és ittunk rendesen. Nagyon jó hangulat alakult ki, mindenki nevetgélt, mindenféle nyelven folyt a társaslgás. Nagyon sok japán tűnt fel, nekem meg a velük folytatott társalgásaink alapján az tűnt fel hogy a japánok tényleg nem normálisak, főleg a nőnemű egyedek nem, az hogy meg részegen milyenek, az meg leírhatatlan. 11 körül bezárt a bazár, átmentünk egy kocsmába ahol potom 5 frankért (900 ft) sikerült egy pohár sört innom, majd 2 körül haza.

Első bejegyzés

Út Bázelbe

Szeptember 11.

Előkészületek

Sok tennivaló akadt az utat megelőző napon, OTP, pénzváltás, meg természetesen az összepakolás. Rengeteg cuccot készítettünk össze, kaja, ruha, hangszerek, kották, CD-k és még millió dolog. Apu még térképeket is nyomtatott. 8 körüli lefekvést terveztünk, persze este 11 lett belőle.

Szeptember 12.

Hajnali négyes kelés majd bepakolás. Természetesen utánfutóval mentünk, a meglepetés viszont akkor jött amikor kiderült hogy nem fér be minden cucc. Mivel kempingben terveztük az éjszakázást, kellett volna asztal meg székeket vinni. Na nem vittünk. Meg WC papírt sem. Az utánfutó meg a kocsi így is agyig rakva, elég vicces volt.

6 körüli indulás lett betervezve, háromnegyed 7 lett belőle, sebaj. Az út meglepően eseménytelen volt, sehol nem álltunk meg a határnál, csak Svájcban, de ott is csak autópályamatricát venni. Apu igencsak hősiesen viselte a vezetést. Teljesen problémamentes 14 óra után érkeztünk meg Bázelbe, jobban mondva Reinachba, ahol is egy kempingben foglaltunk egy sátornyi helyet. Természetesen sötét volt már, így a sátorállítást sötétben történt, meglepően jó eredménnyel és nagyon sok röhögéssel.

Az éjszaka elég hideg volt mindenki pulóverben aludt.

Szeptember 13.

Reggel be Bázelbe, leendő albimba bepakolni. Az albiban várt Claire akinek a szobáját bérlem december elejéig, fölpakoltuk a cuccokat, elég szép halmot állítottunk belől. Gyors körbevezetés, adategyeztetés, részletek megbeszélése. Nagyon szép ház, a lakás is nagyon jó, elég új,van benn minden ami kell, és tiszta rendes. Megkérdeztem Claire-t (aki szintén harsonás a Scholán) hogy mit fog csinálni Angliában. Mondta hogy a Globe színházban fog fújni, szegényke...

Vissza a kempingbe, ebéd a matracokon amiket kiraktunk a fűre. Az egyik szomszéd nagyon kedves volt, mivel látta hogy széktelen vagyunk, kettőt kölcsönadott.

A kemping elég érdekes volt, teljesen zöld volt, mindenhol csak fákat látott az ember, az autó pálya azonban hallótávolságon belül volt, így folyamatos autózúgás hallatszott a kempingbe.

Az ebédke után városnézés, gyönyörű időnk volt szerencsére (azóta sem volt ilyen jó idő), nagyon jó volt végignézni a belvárost, rengeteg szépség van a városban. A Rajna meg egyenesen gyönyörűséges, ültünk is egyet a partján.

Az egyetlen rossz dolog az árakkal való szembesülés volt, de nyugtattuk magunkat hogy csak a belvárosban vannak ilyen durva árak.

Ez később be is igazolódott, bár nem olcsó semmi sem, az árak azért koránt sem ilyen borzasztóak. Elég sok ember volt, főleg turisták, de a kávézókon/éttermeken kívül természetesen semmi nem volt nyitva. Nagy séta után elfáradva haza, vacsi alvás, Fruzsi és én megpróbáltunk egy filmet megnézni, nem vettük az a akadályt, a felénél elaludtunk.

Pár kép a városról:

Az erkélyem :D :

(Fruzsi beszámolója az útról ITT olvasható)