2010. június 25., péntek

Claire és Nate diplomakoncertje

Tegnap este két végzősünk diplomakoncertjén fújtam, nagyon-nagy élmény volt. Csak három számban szerepeltem ugyan, de nagy élvezet volt részt venni a munkában és előadni őket. Szerencsére még csak el sem izgultam a dolgot, bár az első darabban (A. Hammerschmidt: Christ lag in Todesbanden) kicsit megijedtem, ugyanis elég kis aparátusú mű volt (három énekes, három harsonás meg orgona), és nagyon halkan kellett fújnunk hogy megmaradjon az egyensúly a hangzásban. A másik két darabban már többen voltunk, már nem volt annyira ijesztő a feladat. Volt egy Grillo Sonata hét hangszerre (két cink, öt harsona), nagyon szép mű, és egy zsoltár Schütz tollából, az An den Wassern zu Babel saßen wir und weinten (Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk) című. A Schütz mű érdekes hangszerelésű, két kórusos, az első kórus két szoprán, egy basszus és csembaló, a másik kórus négy harsona, egy tenor és orgona. Mivel a szövegben szerepel hárfa is, eredetileg lett volna hárfa is mint continuo hangszer, természetesen a kisebb kórusban, de túl problémás volt (mind a a hangszer, mind a személy aki játszott volna) így sajnos nem jött össze. Természetesen a mű maga fantasztikus, tele a Schützre jellemző szövegi elemek zenei megfestésével (például a H dúr akkordok az "idegen földön" résznél, vagy a kemény ritmusok azt "a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet" résznél), és szerencsére sikerült szépen is előadni. A koncert többi darabját csak mint hallgató élveztem végig, de az is nagy élmény volt. A záró Gabrieli darabnál csak kapkodtam a fejem, a legelső sorban ültem középen a tizenegy hangszer gyakorlatilag körém állt, teljes sztereó hatás volt és mindig történt valami. A koncertprogram maga nagyon színes volt, és a két főszereplőnek sikerült is megmutatnia mire képesek. Koncert után mondtam is nekik viccesen, hogy ha jobban meggondolom nem volt szép tőlük hogy ennyire jó koncertet adtak, mivel ezzel csak nekem adták fel a leckét, és elég magasra rakták a mércét.
A koncert után természetesen sörözés volt, mely több tanulsággal is szolgált, példáúl hogy bázelben halban is mérnek sört (persze csak hal alakú kancsóban, de az két literes), valamint hogy barokkharsonán is lehet jól jazzt játszani (nem én voltam!).

PS.: Elvileg lkészült hang- és képfelvétel, ha eljut hozzám is a link kiposztolom ide

2010. június 6., vasárnap

2010 Úrnapja, amit talán sosem fogok elfelejteni...

...avagy a hét (de lehet hogy életem) legnagyobb lúzerkedésének története:
Csütörtökön volt egy haknim, Konstanz-ban kellett játszanom egy Úrnapi körmeneten (Németországban hivatalos ünnepnap). Semmi extra, egy óra menetelgetés, közben meg korálok játszogatása 150 euróért. A dolog ott kezdett vicces lenni, hogy 6.37-kor indult a vonat. Gond nélkül felkeltem, mindent kiszámoltam, neten megnéztem mikor indul a villamos, át kellet szállnom, de a program szépen kiírta mit hogyan kell csinálnom. Ennyire még sohasem voltam nyugodt mint most, mindent jól kiszámoltam. Mit sem gondolva baktatok ki az megállóba, erre látom hogy már jön a villamos, két perccel előbb ott volt mint ahogy kellett volna. Elértem azzal nem volt semmi gond, jegyvételre viszont esélyem se volt. Ennek nem örültem annyira mivel az 1-es villamossal kellet mennem, és eddig csak ezen találkoztam ellenőrrel, volt hogy este fél kilenckor, volt hogy vasárnap délután. Szerencsére nem volt probléma, leszálltam azon a megállón ahol a netes menetrend mutatta. Két percem volt a másik villamosig, gyorsan megnéztem hány megálló van még a végcélig, mert ha csak egy-kettő bevállalom bliccelésre. Öt megálló volt, mondom azt nem. 2.20 frank a jegy, pont volt nálam annyi apró (sőt még 40 rappen pluszba is), mindegy, már ki volt számolva előzőleg a 2.20, természetesen 10-esek, 20-asok és félfrankosok formájában, így kellett egy kis idő. Kezdem dobálni, látom hogy jön a villamos, belehúztam. Mire az utolsó pénzérmét is beledobtam már mellettem állt a villamos, de szerencsére úgy hogy pont meg tudtam nyomni az ajtónyitó gombot, és már csak arra kellet várnom hogy az automata kiadja a jegyemet. Nem adta ki, nézem mi a gond, 10 rappen hiányzik, na mondom bazmeg elszámoltam magam... Jó pénztárca elő, 20 rappen kivesz, bedob, villamosajtó becsukódik, elmegy, szentségelek, automata kiadja a jegyet meg 20 RAPPENT... tehát mégsem számoltam el, csak az utolsó 10 rappenes valahol elakadt az automatában. Jó ekkor már picit ideges voltam, megnéztem hogy hogy is közlekedik ez a 21-es, amire át kellet volna szállnom. Kiderült hogy abból a megállóból indul, amelyiken az 1-essel elindultam csak két perccel későbbv. Tehát ha nem a netes útmutatók követem, akkor szépen kiértem volna akkor amikor kiértem, szépen beszórtam volna a pénzt, és simán, lazán a 21-essel végigutazom... A dologban egyetlen szerencsém volt, hogy tudtam bármi megtörténhet, és volt még egy vésztervem is, a sráccal akivel utaztam ugyanis azt beszéltük meg hogy 6 óra 20 és 25 között találkozunk. A netes rend szerint volt egy lehetőség amivel 6.23-ra érek ki meg egy amivel 6.16-ra, de gondoltam hogy akkor a korábbival inkább. Szerencsére, így vártam egy másik villamost és 6.26-kor kezet fogtam a sráccal a megbeszélt helyen (mondanom se kell sehol sem volt ellenőr, így nyugodtan végigutazhattam volna akár jegy nélkül is. A dolog tanulsága talán az, ha valamibe csak belesz.rni van esélyünk, akkor azt tegyük csak végig következetesen, ne szórakozzunk feleslegesen, mert általában a végeredmény ugyanaz lesz, és csak az életnek adunk több esélyt hogy megtréfálhasson bennünket).
Na, a történet itt nem ért véget, 6.37-kor felszálltunk a vonatra, és egy óra utazás után felhívták a srácot akivel utaztam hogy elmarad az egész a rossz idő miatt (jó ebben még az volt a jó, hogy tudtuk előre hogy ez megtörténhet, mivel az esemény szervező emberek csak 7.30-kor tudtak összeülni és megtárgyalni a körmenet sorsát, és mivel addig végig rossz idő volt, belekalkuláltuk mi is ezt az opciót, a 150 eurót meg ennek ellenére is megkaptuk, így volt leszervezve). Na akkor le a vonatról, és vissza Bázelbe. A Bázelbe tartó vonat természetesen az orrunk elött ment el, ugyanis Murphy törvénye szerint az a Bázelből és a Bázelbe tartó vonatok óránként közlekednek és itt abban a kis utolsó semmi településen találkoznak. Jó volt egy óránk a világhírű Erzingenben, reggel fél nyolckor, ünnepnapon és szar időben. Juhú... Álldigáltunk picit majd neki indultunk a falunak, találtunk egy pékséget/kávézót szerencsére ami nyolckor kinyitott, megettünk egy sütit, visszaindultunk a vonatállomásra és az addig tartó öt perces úton sikeresen szarrááztunk. Mindegy felszáltunk a vonatra, aludtunk egyet. 10-re bent voltam a suliba, indulhatott a nap.
Azért a dologot pár dolog enyhítette, pl. azt hogy elmaradhat, arra fel voltunk készülve, valamint a pénzt megkaptam mindenképp, plusz azt mondták hogy mivel ez most nem jött össze majd egy "richtige" haknit azért kapni fogok valamikor, de azért nem semmi reggel volt az biztos.