iPhone

Amint azt kedves húgom már észrevette mostanáig ez egy üres bejegyzés volt. A történet lényege annyi hogy szert tettem egy iPhone-ra. Egy frank volt (jó, persze két éves előfizetéssel, de úgy éreztem megérdemlek egy normális telefont végre), bár nem az új hanem "csak" a 3GS, de az előző telefonomhoz képest még mindig kb. egy fényévnyi előrelépést jelentett. Eme bejegyzést már ezen új készülékkel szándékoztam beírni, de nem sikerült valami miatt, hiába mindent azért az sem tudhat (bár lehet hogy csak csekély iPhone ismereteimnek tudható be a sikertelen kísérlet).
Elég hosszú idő volt mire kezembe kaptam (boltban azt mondták 3 hét lesz mire megjön, inkább megrendeltem neten, mert ilyet is lehet, és tök hamar meg is jött volna ha a kedves szolgáltató nem b..ssza el a címzést, na mindegy). A lényeg hogy két hete csütörtök este megkaptam a levelet hogy sikertelen kézbesítési kísérletet követően másnap reggel nyolckor a legközelebbi postafiókban személyesen átvehetem. Reggel 8:05-kor már ott voltam (ha gyakorolni kell sose tudok mondjuk 7-kor felkelni, de most ment). Hazaérve boldogan vettem ki a csomagból a kis csomagot, mohón rávetettem magam, előszedem, bekapcsolom, és kiírja hogy csatlakoztassan iTunes-hoz. Ez nem is lenne gond, de Ubuntura nincs iTunes, keresgéltem, de nem találtam megfelelő megoldást. Windowsom persze nem volt, akkor telepítés, de 10-kor órám volt. Okés órák, aztán haza, olyan 4 körül, win telepítés, szinkronizálás (vagy mi) aztán heppiség.
Az elmúlt két hét alatt szerencsére 99 százalékban pozitív tapasztalataim voltak kis készülékemmel, hihetetlen jó érzés egy készülékkel mp3-at hallgatni (bár a 8 giga hamar elfogyott, pedig csak épp hogy szemezgettem), e-mailt nézegetni (automatikusan kapcsolódik wi-fi-re ha van a közelben kapcsolat, de a 3G-s internet használat is benne van az előfizetésbe), skype-olni (ráadásul tényleg úgy mintha telefonálnék), könyveket olvasni (van nagyon jó kis program rá, és akármit rá lehet tölteni amit az ember interneten talál), valamint haláli programok vannak rá (nagyon hasznos lehet a WC finder, mely helyzetünket bemérve mutatja a közelben található nyilvános wc-ket, vagy az amennyire haszontalan annyira vicces buborék pattogtató kis alkalmazás) valamint hasznosak is (hangológép, metronóm), meg persze játékok (Plants vs. Zombies természetesen már le lett töltve), így szinte az egész napot el lehet vele bütykörészni.
Itt Svájcban minden postán és nagyobb abc-ben lehet iTunes-os feltöltő/ajándékkártyát kapni, sutty lehuzzák, az ember kifizeti (30, 50 valamint 100 frankos címletekben kapható), bepötyögi a kódot és már indulhat is a vásárolgatás. Én csak egy 30 frankosba ruháztam bele, természetesen hogy megvehessem a hangológép-programot, de hát mivel maradt még kredit rendesen, csak lejött egy-két játék és szám is (hihetlen élmény volt simán megvenni egy Hiperkarma számot [Dob+basszus]), dehát ez ezzel jár.
Egy két apróság van ami azért kellemetlem, szerintem a beállítások nem túl aprólékosak (szerintem nem nagyon bíznak a felhasználóban), a használati utasítás sem túl konkrét (még a mai napig is vannak olyan dolgok amit egyszerűen nem tudok kideríteni), nem bír túl sokat az akksija (jó, telhetetlennek sem szeretnék tűnni, mert használom is rendesen, de minden este fel kell dugni töltőre), valamint a legkellemetlenebb hogy nem bírom Ubuntuval rendesen használni, a rendszer felismeri, rá is tudom másolni az adatokat, de a készüléken magán már nem használható az így átvitt adat (már nagyon sokat bütykörésztem, feéraktam már egy rakat dolgot, millió bejegyzést elolvastam de nem javult a helyzet), és elég fárasztó windowsra bejelentkezni hogy rátöltsön az ember valamit az iPhon-jára, de hát ez van.
Nagyon örülök a kis kütyünek, tök jó vele ellenni, és tényleg nem lehet megunni, de nagyon érdekes megfigyelni az alapvető különbséget az Apple cég és az Ubuntu (vagy az egész Linux) világa közötti különbségeket. Az apple egy nagyon csillivilli világot kínál, jól működik minden kompatibilis mindennel (már ha csak apple termékeink vannak), minden azzonnal elérhető, dizájnos, egységes satöbbi, de fizetni is kell mint a katonatiszt. Az Ubuntu egy sokkal több munkával járó, nem olyan egyszerű de jóval többarcú és teljesen más logika mentén járó világot kínál teljesen ingyen, hatalmas szabadsággal.
Most jelen pillanatban mint két világ a mindennapjaim része, kiváncsi vagyok melyik fog majd végül felülkerekedni (aztán lehet hogy mindkettő megmarad).

Bad Säckingen

Egy hete vasárnap elkísértem Krisztiánt Bad Säckingenbe, aki az ott található trombitamúzeum 25 éves évfordulóján tartott koncerten játszott. Ez a kis német fürdővároska trombitásáról híres, akinek alakját egy híres romantikus regény valamint egy opera is megörökíti (egyébként egy létező XVII. században élt személy és annak szerelme adta a művek ihletét). A város ezer módon emlékezik a trombitásról, ennek egyik legkiválóbb módja a városban található kastélyban berendezett trombitamúzeum (amely egyébként mint ilyen egyedülálló a világon). Szerencsénkre a hely a Rajna partján található, Bázeltől kb. 30 kilométerre. Az itt tartott vasárnap délelötti matinékoncerten Krisztián mellett Edward H. Tarr (trombita) és Ludmilla Polova (zongora) játékát hallhatta az amúgy szép számmal megjelent lelkes közönség. A koncerten a két trombitás a trombita történetét bemutatva a natúrtrombitától a modern kornettig számtalan különböző hangszeren játszott. Nagyon érdekes koncert volt és a minőségre sem lehetett panasz, nagy élmény volt végighallgatni.
A koncert után jutott idő a városka felfedezésére is, nagyon gyönyörű hely, és szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk. Nagyon szép a város közepén található Szent Fridolin székesegyház, valamint a Rajnán átívelő fedett fahíd. A legérdekesebb a legváratlanabb helyeken előbukkanó trombitást ábrázoló falfestmények, szobrok stb. amik az egész városban megtalálhatók. Megnéztük a trombitamúzeumot is természetesen, nagyon sok érdekes dolog található itt korai barokktrombitáktól Louis Armstrong egyik hangszeréig bezárólag (ez a hely a trombitások mekkája, nagy kár hogy nekünk harsonásoknak nincs ilyenünk).
Nagyon szép kis vasárnapot sikerült eltölteni Bad Säckingenben, ebben a méltatlanul ismeretlen kisvárosban.

Természetesen képek is készültek melyeket ITT lehet megtekinteni.

Első hét

Eltelt az első hét, megvoltak az órabeosztások. Emlékszem tavaly mekkora sokk volt az első pár nap, most annyira egyszerű volt az egész. Egész jó órarendet tudtam összehozni, az órák java kedden és szerdán vannak, pénteken van még két óra, de azokra nem kell készülni, csak bent ülni, a hétfő és a csütörtök meg szabad. Bár ezen a héten még nem voltak órák (kettő kivételével) azért dolgosan és gyorsan telt el. Mivel most gyakorlatilag az egyetlen Bázelben élő Scholás harsonás maradtam a cink osztály csak rám számíthat. Mivel a tanáruk már az első héten jött, így volt dolgom nekem is. Már hétfőn próbáltunk, Ricardo az egyik cinkes srác egy Scarani szonátát (2 cink, harsona, BC) akar majd a Zulassung koncertjén játszani, ami novemberben lesz, így már most meg akarta mutatni a tanárnak. Nem mondom, van benne feladat nekem is, olyan futamok vannak benne, csak lestem. A másik mű egy Weckmann szonáta, ugyanolyan összeállításban, hát itt is van feladat, rendesen kell flexibilitás hozzá, van hogy befejez egy frázist, és a következő témát két oktávval feljebb hozza. Természetesen azért még pár fürgébb ritmus is színesíti a szólamomat. Megszenvedetem vele rendesen. Az óra csütörtökön volt, megmondom őszintén rendesen levert a víz, picit még be is ijedtem az elején, de hamar túlléptem a dolgon.
Elötte este Ricardo tartott cink Abendessent, nagyon jó volt, olyan finom dolgok voltak hogy csak na, ittunk is rendesen, de én inkább ettem. Bár már éjfélre otthon voltam, azért nagyon jó kis hangulatos este volt.
A hét többi részében elég sokat voltam könyvtárban, kutatgattam sokat, a hétvégére már gótbetűben láttam mindent, de azért hasznos volt. Járok egy órára a zenetudományi intézetben is, ami Sebastian Virdung Musica getutscht (1511, Bázel) című művéről szól. Nagyon érdekes kis könyv, gyakorlatilag az első könyv ami részletesen foglalkozik a hangszerekkel, sok illusztrációval (a blog logójában található harsonaábrázolás ebben a könyvben található). Bár majd érdekes lesz elolvasni (néha elég olvashatatlan). Tegnap megvolt az első óra, hamar elment nagyon érdekes volt, kiváncsian várom a többit is.
Ja, múltkor írtam viccesen hogy még nem vitt el az adóhatóság, hát másnap megjöttek az adópapírjaim. Szerencsére nem büntetés vagy ilyesmi, "csak" ki kell majd töltenem...

Hazaút

Tegnap eljött a búcsú ideje és nekivágtam az útnak. Szombaton esküvő/lagzin voltunk (nagyon jó volt ittunk ettünk rendesen), majd 4 óra alvás után kelés, pakolászás, ugyanis 9-re jött a kocsi amivel mentem. Nem mondom volt pár cuccom, 3 hangszer, egy nagytáska, hátizsák, notebook-táska, meg két szatyor tele mindenféle földi jóval. Négyen voltunk utasok, egy unokát látogató nagymama, egy munkát kereső fiatal srác, egy idősebb "művészúr" meg persze én. Az idősebb úrról nem hogy egy külön posztot, hanem egy külön blogot lehetne írni! Már amikor megláttam, tudtam hogy ez nem semmi út lesz. Őt vettük fel legutoljára, egy kis világvégi faluban tölti minden nyarát, és ő is tegnapra tervezte a nyár befejezését. Amikor előjött a kis házból a hetven feletti, ősz, hosszú hajú, szakállas, nagy arany fülbevalós ember, fekete A-HA fejkendővel, na az nem volt semmi pillanat. A nyitómondata se volt semmi, odajött a kocsihoz és megkérdezte: "Kell valakinek pisilni? Mert meg lehet nyugodtan öntözni a kertet!". Kapva-kaptam az alkalmon, ezzel betekintést is nyertem az udvarba, ahol aztán minden volt, de nem túl nagy rendben. Amikor beszállt jött az első sokk, hozta a kutyát. Szerencsére csak egy kis, nyugodt tacskó volt, és becsületére legyen mondva meg sem mukkant egész úton, csak ha már tényleg szüksége volt egy kis "pihenőre". A pár órás alvás megtette a hatását, épp hogy csak kókadoztam egész úton, de a bácsi gondosan kérdezgetett tőlem negyedóránként, nehogy elaludjak rendesen. Végignyomta az utat, de szerencsére inkább vicces volt, mint unalmas vagy követhetetlen. Röhögtünk jókat a sráccal aki mellettem ült.
Az út a jó szórakozás ellenére elég lassan telt, bár szerencsére nem kaptunk ki nagyobb dugókat, és senkit sem kellett a világ végére elfuvarozni. Pontosan éjfélkor szálltam ki a kocsiból, szerencsére meg volt ágyazva, így a levelek gyors átnézése (még mindig nem akar elvinni az adóhivatal :D ) után bedőltem az ágyba.

Claire és Nate diplomakoncertje

Tegnap este két végzősünk diplomakoncertjén fújtam, nagyon-nagy élmény volt. Csak három számban szerepeltem ugyan, de nagy élvezet volt részt venni a munkában és előadni őket. Szerencsére még csak el sem izgultam a dolgot, bár az első darabban (A. Hammerschmidt: Christ lag in Todesbanden) kicsit megijedtem, ugyanis elég kis aparátusú mű volt (három énekes, három harsonás meg orgona), és nagyon halkan kellett fújnunk hogy megmaradjon az egyensúly a hangzásban. A másik két darabban már többen voltunk, már nem volt annyira ijesztő a feladat. Volt egy Grillo Sonata hét hangszerre (két cink, öt harsona), nagyon szép mű, és egy zsoltár Schütz tollából, az An den Wassern zu Babel saßen wir und weinten (Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk) című. A Schütz mű érdekes hangszerelésű, két kórusos, az első kórus két szoprán, egy basszus és csembaló, a másik kórus négy harsona, egy tenor és orgona. Mivel a szövegben szerepel hárfa is, eredetileg lett volna hárfa is mint continuo hangszer, természetesen a kisebb kórusban, de túl problémás volt (mind a a hangszer, mind a személy aki játszott volna) így sajnos nem jött össze. Természetesen a mű maga fantasztikus, tele a Schützre jellemző szövegi elemek zenei megfestésével (például a H dúr akkordok az "idegen földön" résznél, vagy a kemény ritmusok azt "a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet" résznél), és szerencsére sikerült szépen is előadni. A koncert többi darabját csak mint hallgató élveztem végig, de az is nagy élmény volt. A záró Gabrieli darabnál csak kapkodtam a fejem, a legelső sorban ültem középen a tizenegy hangszer gyakorlatilag körém állt, teljes sztereó hatás volt és mindig történt valami. A koncertprogram maga nagyon színes volt, és a két főszereplőnek sikerült is megmutatnia mire képesek. Koncert után mondtam is nekik viccesen, hogy ha jobban meggondolom nem volt szép tőlük hogy ennyire jó koncertet adtak, mivel ezzel csak nekem adták fel a leckét, és elég magasra rakták a mércét.
A koncert után természetesen sörözés volt, mely több tanulsággal is szolgált, példáúl hogy bázelben halban is mérnek sört (persze csak hal alakú kancsóban, de az két literes), valamint hogy barokkharsonán is lehet jól jazzt játszani (nem én voltam!).

PS.: Elvileg lkészült hang- és képfelvétel, ha eljut hozzám is a link kiposztolom ide

2010 Úrnapja, amit talán sosem fogok elfelejteni...

...avagy a hét (de lehet hogy életem) legnagyobb lúzerkedésének története:
Csütörtökön volt egy haknim, Konstanz-ban kellett játszanom egy Úrnapi körmeneten (Németországban hivatalos ünnepnap). Semmi extra, egy óra menetelgetés, közben meg korálok játszogatása 150 euróért. A dolog ott kezdett vicces lenni, hogy 6.37-kor indult a vonat. Gond nélkül felkeltem, mindent kiszámoltam, neten megnéztem mikor indul a villamos, át kellet szállnom, de a program szépen kiírta mit hogyan kell csinálnom. Ennyire még sohasem voltam nyugodt mint most, mindent jól kiszámoltam. Mit sem gondolva baktatok ki az megállóba, erre látom hogy már jön a villamos, két perccel előbb ott volt mint ahogy kellett volna. Elértem azzal nem volt semmi gond, jegyvételre viszont esélyem se volt. Ennek nem örültem annyira mivel az 1-es villamossal kellet mennem, és eddig csak ezen találkoztam ellenőrrel, volt hogy este fél kilenckor, volt hogy vasárnap délután. Szerencsére nem volt probléma, leszálltam azon a megállón ahol a netes menetrend mutatta. Két percem volt a másik villamosig, gyorsan megnéztem hány megálló van még a végcélig, mert ha csak egy-kettő bevállalom bliccelésre. Öt megálló volt, mondom azt nem. 2.20 frank a jegy, pont volt nálam annyi apró (sőt még 40 rappen pluszba is), mindegy, már ki volt számolva előzőleg a 2.20, természetesen 10-esek, 20-asok és félfrankosok formájában, így kellett egy kis idő. Kezdem dobálni, látom hogy jön a villamos, belehúztam. Mire az utolsó pénzérmét is beledobtam már mellettem állt a villamos, de szerencsére úgy hogy pont meg tudtam nyomni az ajtónyitó gombot, és már csak arra kellet várnom hogy az automata kiadja a jegyemet. Nem adta ki, nézem mi a gond, 10 rappen hiányzik, na mondom bazmeg elszámoltam magam... Jó pénztárca elő, 20 rappen kivesz, bedob, villamosajtó becsukódik, elmegy, szentségelek, automata kiadja a jegyet meg 20 RAPPENT... tehát mégsem számoltam el, csak az utolsó 10 rappenes valahol elakadt az automatában. Jó ekkor már picit ideges voltam, megnéztem hogy hogy is közlekedik ez a 21-es, amire át kellet volna szállnom. Kiderült hogy abból a megállóból indul, amelyiken az 1-essel elindultam csak két perccel későbbv. Tehát ha nem a netes útmutatók követem, akkor szépen kiértem volna akkor amikor kiértem, szépen beszórtam volna a pénzt, és simán, lazán a 21-essel végigutazom... A dologban egyetlen szerencsém volt, hogy tudtam bármi megtörténhet, és volt még egy vésztervem is, a sráccal akivel utaztam ugyanis azt beszéltük meg hogy 6 óra 20 és 25 között találkozunk. A netes rend szerint volt egy lehetőség amivel 6.23-ra érek ki meg egy amivel 6.16-ra, de gondoltam hogy akkor a korábbival inkább. Szerencsére, így vártam egy másik villamost és 6.26-kor kezet fogtam a sráccal a megbeszélt helyen (mondanom se kell sehol sem volt ellenőr, így nyugodtan végigutazhattam volna akár jegy nélkül is. A dolog tanulsága talán az, ha valamibe csak belesz.rni van esélyünk, akkor azt tegyük csak végig következetesen, ne szórakozzunk feleslegesen, mert általában a végeredmény ugyanaz lesz, és csak az életnek adunk több esélyt hogy megtréfálhasson bennünket).
Na, a történet itt nem ért véget, 6.37-kor felszálltunk a vonatra, és egy óra utazás után felhívták a srácot akivel utaztam hogy elmarad az egész a rossz idő miatt (jó ebben még az volt a jó, hogy tudtuk előre hogy ez megtörténhet, mivel az esemény szervező emberek csak 7.30-kor tudtak összeülni és megtárgyalni a körmenet sorsát, és mivel addig végig rossz idő volt, belekalkuláltuk mi is ezt az opciót, a 150 eurót meg ennek ellenére is megkaptuk, így volt leszervezve). Na akkor le a vonatról, és vissza Bázelbe. A Bázelbe tartó vonat természetesen az orrunk elött ment el, ugyanis Murphy törvénye szerint az a Bázelből és a Bázelbe tartó vonatok óránként közlekednek és itt abban a kis utolsó semmi településen találkoznak. Jó volt egy óránk a világhírű Erzingenben, reggel fél nyolckor, ünnepnapon és szar időben. Juhú... Álldigáltunk picit majd neki indultunk a falunak, találtunk egy pékséget/kávézót szerencsére ami nyolckor kinyitott, megettünk egy sütit, visszaindultunk a vonatállomásra és az addig tartó öt perces úton sikeresen szarrááztunk. Mindegy felszáltunk a vonatra, aludtunk egyet. 10-re bent voltam a suliba, indulhatott a nap.
Azért a dologot pár dolog enyhítette, pl. azt hogy elmaradhat, arra fel voltunk készülve, valamint a pénzt megkaptam mindenképp, plusz azt mondták hogy mivel ez most nem jött össze majd egy "richtige" haknit azért kapni fogok valamikor, de azért nem semmi reggel volt az biztos.

Aszittem Svájcban nincs ilyen...

...de mégis. Tegnap Krisztiánnal sétálgattunk a Freie Strasse-n (ez kb. Bázel Váci utcája), és láttuk hogy egy-két kirakat be van törve. Ahogy mentünk tovább, egyre több betört kirakat jött szembe, hihetetlen látvány volt, szinte az összes üveg ripityára volt szedve. Utánanéztem, egy csoport álarcos ember kalapácsokkal felszerelkezve 4-5 perc alatt elintézte a teljes utcát. Kb. 30 bolt és 10 kocsi esett áldozatul, köztük egy teljesen új Maserati. Mivel az utcát telefújkálták az akció alatt a tettesek mindenféle anarchista és kommunista jelképekkel és jelszavakkal, a rendőrség szélsőbalos csoprtokra gyanakszik.

Az SF videója

A Basler Zeitung cikke

Nem hittem volna hogy Svájcban megeshet ilyen, de úgy látszik igen, elég nagy kár, ez még otthon is durva lenne....