Buli

Jelen pillanatban a mosogatás fájdalmas pillanatai közé ékelve mintegy felüdülés képpen írom eme bejegyzést. Kitaláltam hogy az eddigi nagy hajtás végére egy bulit szervezek nálam, evés-ivás-zene-beszélgetés, ami kell. Szerencsére elég sokan tiszteletüket tették, tizen voltunk, amerikától japánig gyakorlatilag az egész világból. A menün magyar specialitásként paprikáskrumpli szerepelt, desszertként amerikai cookie-val (Steve csinálta, így tényleg amerikai volt). Italként az ünnepre való tekintettel 4 l forraltbort (Glühwein) készítettünk, melynek maradéka szolgál jelen pillanatban üzemanyagként a további mosogatáshoz. A nagy mennyiség ellenére szerencsére nagyobb baleset nélkül sikerült a paprikáskrumplit prezentálnom, és büszkeséggel kijelenthetem hogy egy falat sem maradt belőle (bár ebben lehet hogy nagy szerepet játszott az előtte elfogyasztott alkohol is). Meg mondom őszintén azért elég nagy stressz volt a dolgot összehozni, bevásárolni, elég lesz - nem lesz elég, főzés - sütés stb., de mikor a vacsora után végig néztem a nappaliban üldögélő és jóhangulatban beszélgető emberre, nagyon örültem hogy megcsináltam. Az este folyamán sok érdekes dolgot tapasztalhattunk meg - tudhattunk meg, pl. kiváló (bár elég erős 9,5 %-os) belga trappista sört kóstolhattunk, fény derült pár japán - magyar szókapcsolatra és a többi. Zárásként pár kép:

Igen, akarom őket látni...

Na vissza a mosogatáshoz