Cavalli: Calisto

Azt már írtam hogy szerepelni fogok egy operában a bázeli színházban (ami megkapta a 2009 operaháza címet), természetesen csak mint kórustag, egy kb. 3 perces számban, de hát ez is nagy dolog.
Az opera a Schola és a színház közös projektje, az összes kórista Scholás, így kerülhettem be én is.
A mű 1651-ben készült, Velencében. A történet dióhéjban:
Calisto nimfa, Diána istennő szolgája elhagyottan bolyong a felégetett erdőben, Jupiter Ámor nyilától eltalálva szerelemre lobban iránta. Forrást fakaszt, majd bemutatkozik és feltárja szerelmét, Calisto azonban elutasítja, mondván hogy ő csakis Diánát szolgálja (ekkor hangzik el áriája melyben arról énekel hogy szüzen fog meghalni, a próbákon volt hogy elröhögte magát az énekesnő). Jupiter nem tudja mi legyen, kísérője Merkúr előáll egy tervvel, Jupiter adja ki magát Diánának és Calisto azt fogja tenni amit csak akar. Megtörténik az álcázás, Calisto elhiszi hogy Diánát látja, és követi őt az erdőbe édes csókokkal. Közben előjön Endimione aki halálosan szerelmes Diánába, Diána viszontszeretné de nem teheti mert mégiscsak istennő. Előkerül Calisto, bódultan a sok "vidám erdőben futkosástól", és az ott lévő igazi Diánához fut, hogy "ugye milyen jó volt?". Diána persze egy szót sem ért, el is zavarja Calistot. Közben Linfea Diána kísérője iszik a Jupiter által fakasztott forrásból, és arról énekel hogy miért nem talál magának férfit. Erre felajánlkozik Satirino (aki egy szatír, és a szó ókori értelmében), hogy az szőre olyan selymes hogy párna sem kell hozzá (érted mert hogy...). Linfea persze elküldi. Előkerül még két szatír, az egyik szintén Ámor nyilának hatására halálosan szerelmes lesz Diánába. A másik kettő próbálja csillapítani, de nem sok sikerrel. Megjelenik Juno, Jupiter felesége, érzi hogy férje megint rosszban sántikál, meghallja Calisto panaszos énekét, aki nem érti hogy Diána hogyhogy először csókokkal halmozza el, utána meg egyszerűen elzavarja. Juno hallgatózik, majd kifaggatja a nimfát. Persze hamar leesik neki hogy mi is történt valójában. Erre megjelenik Jupiter még mindig álcában, Calisto örül neki, Juno már kevésbe, megpróbálja leleplezni az álcát. Endimione meglátja Jupitert, és mivel azt hiszi hogy szerelme az, egyből odarohan hozzá, Jupiter nem igazán örül a szerelmes ifjú közeledésének. Közben megérkeznek a szatírok, összekötözik Endimionét és "Diánát", Merkúr kimenti Jupitert a kínos helyzetből, elmenekülnek. A szatírok elbánnak Endimionéval. Juno fúriákat szabadít Calistora, hogy megbüntesse a Jupiterrel elkövetett dolgaiért. A fúriák medvévé változtatják Calistot, majd rávetik magukat. Jupiter és Merkúr az utolsó pillantban zavarja el a fúriákat, Calisto alig él. Jupiter megígéri hogy szenvedéseiért cserébe csillaggá változtatja. Diána is észreveszi megkínzott szerelmét, beteljesítik szerelmüket. Énekelegyet a kórus hogy milyen szépek a csillagok, ahová Calisto kerülni fog, majd Calisto felmegy medveruhában a színpadra, Ámor sajnálóan átöleli, és Di End*
Amint látható nem semmi történet, nem hiába három és fél órás az előadás. A rendezés modern, mindenki magassarkúban, farmerben meg leopárdmintában mászkál. Az alapvető koncepció az az hogy a nemek közti örök különbséget (jelen esetben harcot) a rendezésbe is beleviszik. Az egész nézőtér két részre van osztva, a rendes nézőtéren ülnek a nők a színpad mögött felépítetten pedig a férfiak (minden nézőt belépéskor a nemének megfelelő térfélre irányítanak), a színpad maga tulajdonképpen csak egy 3 méteres pódium ahol a két fél tagjai találkoznak. Mindkét oldalon külön zenekar (a zenei rész historikusan van előadva, rengeteg hangszerrel, ha jól számoltam a következőkkel: négy hegedű, két cink, két furulya, egy dulcián /régi fagott/ három gamba /az egyik néha lironéra vált/ cselló, bőgő, két chitarrone, két teorba /akik barokkgitárra váltanak néha/ két hárfa, négy csemballó plusz egy orgona /persze csak egy kicsi faorgona/, mindez persze a két zenekarban elosztva, ja és az Ámort játszó lány furulyázik, orgonál és hegedül a színpadon) foglal helyet, a női szereplőket a női oldal zenekara kíséri és megfordítva. Minden szereplő a nézőtéren foglal helyet, onnan mennek fel a színpadra. Természetesen mindkét oldalon két teljes kórus foglal helyet, így lehet az hogy nekem női ruhában kell négy előadáson énekelnem. Megmondom őszintén először nem túlzottan örültem az ötletnek először (sőt még másodszorra sem), de mikor felgördült a függöny, megértettem mire ment ki az egész játék. Nagyon durva élmény volt, a gyanútlan nézők csak ültek ott, látták a zenekart meg a függönyt a színpadon, és egyszer csak huss, függüny fel, és ott van a két meglepett és döbbent nézőtérfél. Amúgy az egész mű tele van jó ötletekkel, és szerencsére nagyon komikusnak veszi az egész történetet. Ha valaki halálosan szerelmes lesz, a többiek csak nevetnek rajta vagy csóválják a fejüket, a Diánának beöltözött Jupiter nagyon jól meg van csinálva. A szerepet éneklő olasz basszista (először azt hittem hogy valami orosz birkozó, tehát nem kis alkat) amikor berobog női ruhában, magassarkúban, és elkezd falzettban énekelni, az feledhetetlen. A csupaszőr szatírok és nagyon jók, főleg hogy Satyrinot egy lány játssza, és mivel Linfeát meg fiú, kettősük nagyon-nagyon vicces. Van úgy hogy Linfea elküldi a karmestert a csemballótol, és lekíséri magát, a karmester még értetlenül és fejcsóválva végighallgatja azt. Hasonló gegek tucatjai vannak a darabban elrejtve és néha véletlenül nagyon vicces dolgok történnek, például a tegnapi (második) nyilvános főpróbán Calisto beleült a férfioldalon ülő egyik gyanútlan néző ölébe (természetesen rendezés szerint, csak a néző személye volt véletlen), erre az elöttem ülő idős hölgy hangosan megköszörülte a torkát (de jó hangosan), és mivel hogy az ártatlan férfi akinek az ölében Calisto csücsült hasonló korú volt, valószínüleg a "negróra-szoruló" hölgy férhe lehetett.
Konklúzió: Az elején nagyon sok stresszel indult a dolog, sok próba volt, és többször volt olyan hogy odamentem és két óra semmittevés után mondták hogy ma igazából nem is kell a kórus. Ilyenek után nem voltam túl boldog és egyszer-kétszer a pokolba kívántam az egészet, valamint ez a női ruha dolog sem tetszett annyira (mondjuk most sem tetszik, inkább csak megszoktam). A hétfői főpróba amin rendesen közönség is volt, annyira jó volt hogy igazából megtetszett a dolog, végre megláthattuk a munka eredményét és az szerintem mindenki tetszését elnyerte. Így bár egy-két héttel ezelőtt még utáltam ezt az egészet, mostanra inkább szerencsésnek érzem magamat hogy részt vehetek ebben a produkcióban (az meg hogy pénzt is kapok érte már csak igazán hab a tortán).
Ja és a lényeg, Ádámka női ruhában:
ITTEN