...avagy a hét (de lehet hogy életem) legnagyobb lúzerkedésének története:
Csütörtökön volt egy haknim, Konstanz-ban kellett játszanom egy Úrnapi körmeneten (Németországban hivatalos ünnepnap). Semmi extra, egy óra menetelgetés, közben meg korálok játszogatása 150 euróért. A dolog ott kezdett vicces lenni, hogy 6.37-kor indult a vonat. Gond nélkül felkeltem, mindent kiszámoltam, neten megnéztem mikor indul a villamos, át kellet szállnom, de a program szépen kiírta mit hogyan kell csinálnom. Ennyire még sohasem voltam nyugodt mint most, mindent jól kiszámoltam. Mit sem gondolva baktatok ki az megállóba, erre látom hogy már jön a villamos, két perccel előbb ott volt mint ahogy kellett volna. Elértem azzal nem volt semmi gond, jegyvételre viszont esélyem se volt. Ennek nem örültem annyira mivel az 1-es villamossal kellet mennem, és eddig csak ezen találkoztam ellenőrrel, volt hogy este fél kilenckor, volt hogy vasárnap délután. Szerencsére nem volt probléma, leszálltam azon a megállón ahol a netes menetrend mutatta. Két percem volt a másik villamosig, gyorsan megnéztem hány megálló van még a végcélig, mert ha csak egy-kettő bevállalom bliccelésre. Öt megálló volt, mondom azt nem. 2.20 frank a jegy, pont volt nálam annyi apró (sőt még 40 rappen pluszba is), mindegy, már ki volt számolva előzőleg a 2.20, természetesen 10-esek, 20-asok és félfrankosok formájában, így kellett egy kis idő. Kezdem dobálni, látom hogy jön a villamos, belehúztam. Mire az utolsó pénzérmét is beledobtam már mellettem állt a villamos, de szerencsére úgy hogy pont meg tudtam nyomni az ajtónyitó gombot, és már csak arra kellet várnom hogy az automata kiadja a jegyemet. Nem adta ki, nézem mi a gond, 10 rappen hiányzik, na mondom bazmeg elszámoltam magam... Jó pénztárca elő, 20 rappen kivesz, bedob, villamosajtó becsukódik, elmegy, szentségelek, automata kiadja a jegyet meg 20 RAPPENT... tehát mégsem számoltam el, csak az utolsó 10 rappenes valahol elakadt az automatában. Jó ekkor már picit ideges voltam, megnéztem hogy hogy is közlekedik ez a 21-es, amire át kellet volna szállnom. Kiderült hogy abból a megállóból indul, amelyiken az 1-essel elindultam csak két perccel későbbv. Tehát ha nem a netes útmutatók követem, akkor szépen kiértem volna akkor amikor kiértem, szépen beszórtam volna a pénzt, és simán, lazán a 21-essel végigutazom... A dologban egyetlen szerencsém volt, hogy tudtam bármi megtörténhet, és volt még egy vésztervem is, a sráccal akivel utaztam ugyanis azt beszéltük meg hogy 6 óra 20 és 25 között találkozunk. A netes rend szerint volt egy lehetőség amivel 6.23-ra érek ki meg egy amivel 6.16-ra, de gondoltam hogy akkor a korábbival inkább. Szerencsére, így vártam egy másik villamost és 6.26-kor kezet fogtam a sráccal a megbeszélt helyen (mondanom se kell sehol sem volt ellenőr, így nyugodtan végigutazhattam volna akár jegy nélkül is. A dolog tanulsága talán az, ha valamibe csak belesz.rni van esélyünk, akkor azt tegyük csak végig következetesen, ne szórakozzunk feleslegesen, mert általában a végeredmény ugyanaz lesz, és csak az életnek adunk több esélyt hogy megtréfálhasson bennünket).
Na, a történet itt nem ért véget, 6.37-kor felszálltunk a vonatra, és egy óra utazás után felhívták a srácot akivel utaztam hogy elmarad az egész a rossz idő miatt (jó ebben még az volt a jó, hogy tudtuk előre hogy ez megtörténhet, mivel az esemény szervező emberek csak 7.30-kor tudtak összeülni és megtárgyalni a körmenet sorsát, és mivel addig végig rossz idő volt, belekalkuláltuk mi is ezt az opciót, a 150 eurót meg ennek ellenére is megkaptuk, így volt leszervezve). Na akkor le a vonatról, és vissza Bázelbe. A Bázelbe tartó vonat természetesen az orrunk elött ment el, ugyanis Murphy törvénye szerint az a Bázelből és a Bázelbe tartó vonatok óránként közlekednek és itt abban a kis utolsó semmi településen találkoznak. Jó volt egy óránk a világhírű Erzingenben, reggel fél nyolckor, ünnepnapon és szar időben. Juhú... Álldigáltunk picit majd neki indultunk a falunak, találtunk egy pékséget/kávézót szerencsére ami nyolckor kinyitott, megettünk egy sütit, visszaindultunk a vonatállomásra és az addig tartó öt perces úton sikeresen szarrááztunk. Mindegy felszáltunk a vonatra, aludtunk egyet. 10-re bent voltam a suliba, indulhatott a nap.
Azért a dologot pár dolog enyhítette, pl. azt hogy elmaradhat, arra fel voltunk készülve, valamint a pénzt megkaptam mindenképp, plusz azt mondták hogy mivel ez most nem jött össze majd egy "richtige" haknit azért kapni fogok valamikor, de azért nem semmi reggel volt az biztos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése