Hazaút

Tegnap eljött a búcsú ideje és nekivágtam az útnak. Szombaton esküvő/lagzin voltunk (nagyon jó volt ittunk ettünk rendesen), majd 4 óra alvás után kelés, pakolászás, ugyanis 9-re jött a kocsi amivel mentem. Nem mondom volt pár cuccom, 3 hangszer, egy nagytáska, hátizsák, notebook-táska, meg két szatyor tele mindenféle földi jóval. Négyen voltunk utasok, egy unokát látogató nagymama, egy munkát kereső fiatal srác, egy idősebb "művészúr" meg persze én. Az idősebb úrról nem hogy egy külön posztot, hanem egy külön blogot lehetne írni! Már amikor megláttam, tudtam hogy ez nem semmi út lesz. Őt vettük fel legutoljára, egy kis világvégi faluban tölti minden nyarát, és ő is tegnapra tervezte a nyár befejezését. Amikor előjött a kis házból a hetven feletti, ősz, hosszú hajú, szakállas, nagy arany fülbevalós ember, fekete A-HA fejkendővel, na az nem volt semmi pillanat. A nyitómondata se volt semmi, odajött a kocsihoz és megkérdezte: "Kell valakinek pisilni? Mert meg lehet nyugodtan öntözni a kertet!". Kapva-kaptam az alkalmon, ezzel betekintést is nyertem az udvarba, ahol aztán minden volt, de nem túl nagy rendben. Amikor beszállt jött az első sokk, hozta a kutyát. Szerencsére csak egy kis, nyugodt tacskó volt, és becsületére legyen mondva meg sem mukkant egész úton, csak ha már tényleg szüksége volt egy kis "pihenőre". A pár órás alvás megtette a hatását, épp hogy csak kókadoztam egész úton, de a bácsi gondosan kérdezgetett tőlem negyedóránként, nehogy elaludjak rendesen. Végignyomta az utat, de szerencsére inkább vicces volt, mint unalmas vagy követhetetlen. Röhögtünk jókat a sráccal aki mellettem ült.
Az út a jó szórakozás ellenére elég lassan telt, bár szerencsére nem kaptunk ki nagyobb dugókat, és senkit sem kellett a világ végére elfuvarozni. Pontosan éjfélkor szálltam ki a kocsiból, szerencsére meg volt ágyazva, így a levelek gyors átnézése (még mindig nem akar elvinni az adóhivatal :D ) után bedőltem az ágyba.